Só visszanyerése a szennyvízből párolgásos kristályosítással

A sótartalom az ipari szennyvíz azon része, amelynem hajlandó eltűnni. A biológiai kezelés eltávolítja a szerves anyagokat, a membránok eltávolítják a víznagy részét, de az oldott sók sóoldatként visszamaradnak, amelyet költséges szállítani és egyrenehezebb kiüríteni. A párolgásos kristályosítás megfordítja ezt az egyenletet: ahelyett, hogy anövény fizetne a só ártalmatlanításáért, eladható szilárd anyagként visszanyeri azt, és visszaadja a vizet a folyamatba.

A magas ártalmatlanítási díjakkal vagy a szigorú,nulla folyadékkibocsátási engedéllyel rendelkező üzemek esetében a só visszanyerése gyakran a különbség a költségvetést kimerítő és a saját módján egy részét fizető kezelővonal között.

💧 Miért változtatja meg a sóvisszanyerés a szennyvízkezelés gazdaságosságát?

A sós vízáramot általában hulladéknak számítják. Elszállítása tonnánként pénzbe kerül, és minden, a folyamatból eltávolított tonna még tartalmaz vizet, amit meg kellett vásárolni, lágyítani és szivattyúzni. A só kristályosítása három dolgot változtat meg egyszerre: a helyszínt elhagyó térfogat az eredeti sóoldat töredékére csökken, a kondenzátum újra felhasználható, és a szilárd só termékké válik,nem pedig kötelezettséggé.

Az érték a sótól függ. Ipari-minőségűnátrium-klorid ésnátrium-szulfát kereskedelme szerény, de valós áron; egyes régiókban az elkerült ártalmatlanítási költség önmagában indokolja az üzemet, plusz a sóbevétellel. A mérnöki kérdés tehátnem az, hogy a só kristályosítható-e, hanem az, hogy melyik sót lehet olyan tisztán elválasztani, hogy eladható legyen.

A helyreállítás megváltoztatja az engedélyezési beszélgetést is. A folyamatos sósvíz-áramot kibocsátó telephely havontanéhány alkalommal száraz szilárd anyagot szállít, ami sokkal könnyebben megvédhető egy ellenőrzés során.

⚙️ Hogyannyeri vissza a sót a párolgási kristályosítással

A bepárlás és a kristályosodás ugyanaz a fizikai folyamat, amely az oldhatósági görbe két különböző pontján fut. Míg az oldat telítettsége alatt van, a forralással egyszerűen eltávolítjuk a vizet, és a sókoncentráció megemelkedik. Amint az oldat telítődik, a folyamatos párolgás a sót kristályok formájában eltávolítja a folyadékból. A kristályosító tervezésének egész tudománya az, hogy szabályozza, hol és hogyan keletkeznek ezek a kristályok.

Egy ipari vonal általábannégy szakaszban fut. Először is egy elő-A koncentrálási lépés, általában egy leeső filmpárologtató vagy egy membránkoncentrátor, alacsony költséggel közel telítettségig emeli a sóoldatot. Másodszor, egy kristályosító, leggyakrabban kényszerkeringtetés, hajtja a végső elpárologtatást, és a kristályokat szűrhető méretűrenöveszti. Harmadszor, centrifuga vagy szűrő választja el a kristályokat az anyalúgtól. Negyedszer, a szárító a vevő által elvárt specifikációra csökkenti anedvességet.

Az elpárologtatóból származó kondenzátum a második termék. Ez egy desztillált víz, kivéve anevét, és polírozás után rendszeresen visszakerül az üzem elejére, ezért a sóhasznosítási projektek általában javítják a telephely vízháztartását és a hulladék egyensúlyát.

🧪 Vegyes sók szétválasztása: Az oldhatósági görbe szerepe

A legtöbb sóoldat egynél több sót tartalmaz, és a vegyes kristályokatnehéz eladni. Az elválasztás azt a tényt használja ki, hogy a sóknem egyformán reagálnak a hőmérsékletre. Anátrium-szulfát oldhatósága körülbelül 19,5 g\/100 ml-ről 20 °C-on több mint 42 g-ra 100 °C-on, míg Anátrium-klorid szinte lapos marad, 35,7-39,1 g\/100 ml ugyanabban a tartományban.

Ez a különbség támogatja a forró oldódást és a hűtött kristályosítási utat. A kevert sót magas hőmérsékleten oldjuk, ahol anátrium-szulfát teljesen oldódik, majd lehűtjük; Anátrium-szulfát először kristályosodik ki, míg a kloridnagy része az anyalúgban marad. A ciklus megismétlésenöveli a tisztaságot. Ha a keveréknátrium-klorid és kálium-klorid, ugyanaz a logika más hőmérsékleti ablakkal működik.

Ha a sókatnem lehet gazdaságosan szétválasztani, az őszinte válasz az, hogy vegyes sót állítsunk elő a cementhez vagy az úttesthez-a sópiacon, ahelyett, hogy két tiszta terméket szállítana. Egy reális szétválasztási tanulmány a projekt kezdetén évekig megtakaríthatja a működési frusztrációt.

📐 Folyamattervezés: a sóoldattól a zacskós sóig

A tervezés a teljes vízelemzéssel kezdődik,nem csak a fő sótartalom meghatározásával. Anátrium, kálium, kalcium, magnézium, szulfát, klorid, fluor, szilícium-dioxid, KOI és TOC mind számít, mert mindegyik dönti el, hogy a visszanyert só megfelel-e a specifikációnak, és hogy a hőcserélő elromlik-e az első hónapban.

A kristályméretet a túltelítettség szabályozza,nem csak a tartózkodási idő. A kényszerkeringésű kristályosítók jellemzően 1,5-2,5 m keringési sebességgel működnek/shogy a kristályok lebegésben maradjanak anélkül, hogy eltörnének, és a párolgási sebességet úgy csökkentik, hogy a sóoldat egy keskeny metastabil sávon belül maradjon. A vetés segít, ha a takarmány összetétele eltolódik.

Az anyagválasztás a kloridtartalmat követi. 316L elég alacsony-klorid-szulfát áramlik, a duplex 2205 mérsékelt kloridot kezel, a titán pedig a biztonságos választás a klorid számára-gazdag sóoldatok ahol egyébként a lyukkorrózió diktálná a karbantartási költségvetést. Az elasztomerek és a tömítések ugyanolyan figyelmet érdemelnek, mint a héj.

A műszerek a tervezés része,nem tartozék. A kristályosító hurkon lévő sűrűség vagy vezetőképesség, a sóláb szintszabályozása és a centrifuga megbízhatónyomatékjelzése az, ami stabilan tartja a kristályosítót a műszakok között.

⚡ Energiaigény és működési költség

A párolgás energia-természeténél fogva intenzív, és a kristályosodás a legtöbb energia-intenzív lépés, mert a már tömény oldatból vizet kell forralnia. Egy kút-A tervezett MVR kristályosító hurok körülbelül 20-50 kWh-t fogyaszt egy tonna elpárolgott víz, a forráspont-emelkedéstől és a kompresszor hatékonyságától függően. A multi-A hatáselrendezés körülbelül 0,35-0,4 tonna gőzt igényel tonna elpárolgott vízre és ez a jobb választás, ha olcsó gőz áll rendelkezésre.

A forráspont-emelkedés a rejtett költség. A telítettnátrium-szulfát sóoldat több fokkal felforrhat a tiszta víz felett, és a kompresszornak fel kell emelnie ezt az extra hőmérsékletet. Ez az oka annak, hogy a takarmány előkezelése a szerves anyagok és a keménység eltávolítására gyakran az energiaszámlán keresztül térül meg,nem pedig a termék minőségén.

Az üzemeltetési költség ezután három részre oszlik: a kompresszor teljesítményére vagy a gőz hatására, a centrifuga és a szárító karbantartására, valamint az időszakos mosásra, amely eltávolítja a vízkövet a fűtőfelületekről. Azok az üzemek, amelyeknaplózzák a sósűrűséget és a kompresszornyomáskülönbséget,naponta felfogják a szennyeződést, mielőtt az leállás lenne.

🏭 Ahol kifizetődik a sóvisszanyerés: tipikus alkalmazások

A vegyszeres és festékes köztes üzemek a klasszikus esetek: ezek sóoldatában használhatónátrium-szulfát vagynátrium-klorid frakció van, ártalmatlanításuk költséges. A szénkémiai és műtrágyatelepeknagy mennyiségben termelnek magas-sótartalmú víz, ahol a

A lítium és a ritkaföldfém feldolgozásanemcsak a sót, hanem az értéket is visszanyeri az anyalúgból, a kohászati ​​üzemek pedig kristályosítással alakítják át a savregenerációs maradékokat kezelhető szilárd anyaggá. A textilfestési ésnyomtatási műveletek ugyanezt használják

🔧 Gyakori problémák és azok elkerülése

A leggyakrabban előforduló hiba a fűtőfelületen, és szinte mindig túltelítettségre vezethető vissza, amelyet túl magasra hagytak. Egy kristályosító, amelyet a kimenetre tolnak, sót rak le a csövekre, ahelyett, hogy kristályokatnöveszt a zagyban. A javítás az alacsonyabb párolgási sebesség és a jobb szabályozás,nem anagyobb savas mosás.

Habzás akkor jelenik meg, ha a takarmány szerves anyagokat vagy felületaktív anyagokat tartalmaz; folyadékot visz a kondenzvízbe és sót emel a páramentesítőbe. A habzásgátló ideiglenes intézkedés, míg az oxidáció vagy elő-kezelési lépés az igazi megoldás. A finom kristályok a harmadik visszatérő probléma: áthaladnak a centrifugán,növelik anedvességet és csökkentik a tisztaságot, és általában annak a jele, hogy a magképződés megelőzi a kristálynövekedést.

A korrózió és az erózió anyag- és sebesség kérdése. A kloridos sóoldat 304-es rozsdamentes acélon való átfuttatása olyan meghibásodást okoz, amelyet semmilyen karbantartási ütemtervnem képes megakadályozni. A vízelemzés kohászattal való összehasonlítása a tervezési szakaszban a rendelkezésre álló legolcsóbb megbízhatósági intézkedés.

❓ Gyakran Ismételt Kérdések

A szennyvízben lévő összes só visszanyerhető?
Nem. Anagy szervesanyag-tartalmú,nehézfém- vagy kevert szennyezőanyag-áramok kristályosodás előtt előkezelést igényelnek, és egyes keverékek térfogata jobb-csökkenteni, mint elválasztani. A valódi sóoldattal végzett kísérleti teszt az egyetlen megbízható válasz.

Milyen tisztaságot érhet el a visszanyert só?
A 92-98 százalékos ipari minőség reális mosással és jó kristálykezeléssel. A magasabb minőségek további finomítást igényelnek, és a gazdaságosságot össze kell vetni a helyi piaccal, mielőtt a tervezést rögzítik.

Életképes-e a só visszanyerése kis áramlások esetén?
Néhány köbméter\/óra alatt az egy tonna sóra jutó tőkeköltség általában a térfogatcsökkentést részesíti előnyben a teljes visszanyerés helyett. Konténeres és csúszós-szerelt rendszerek csökkentették ezt a különbséget, de a döntés továbbra is a megfelelő tömeg- és energiamérleghez tartozik.

Ütemezzen egy videohívást mérnökeinkkel, hogy felfedezzék a lehetőségeit.

📲 WhatsApp: +86-1800 2840 855

📧 E-mail: info@wteya.com

🌐 Weboldal: www.wteya.com